Miért fáj ez ennyire rohadtul. Pedig "örülnöm" kéne, mert tudom, hogy Te már boldog vagy! És tudom, hogy hamarosan visszajöttök, együtt mindketten. És tudom, hogy fogunk még találkozni, beszélni. Tudom, megígértem, hogy én leszek az Óvó nénid, és segíteni foglak, hogy a Zizivel együtt lehess. Megígértem és soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy mindig mindenben számíthatsz Rám. És nagyon nagyon bánt, hogy néha bántottalak, megbántottalak akaratlanul is. Őrülten hiányzol! És nagyon nagyon szeretlek. Nem tudom miért, nem tudom mi ez, de fáj nagyon. És ha másért nem a Neked tett ígéreteim miatt túl fogom élni ezt is, mert túl kell élnem, hogy tudjak segíteni Neked, Nektek. Hogy a következő életetekben boldogok legyetek.

Nyugodj Békében, és találd meg a Boldogságot, találd meg Zizit!

És gyertek vissza minél hamarabb!!!

Nagyon nagyon szeretlek!

Baybee

p.s.: Ha megtalálom azt az idézetet, amit a blogod fejlécébe szántál, beírom helyetted. Megteszem, hogy rá tudj találni minnél hamarabb Önmagadra és a Zizre...